Repülni tanulok

... Gúnyosan felkacagott:
– Ah-ha-ha-ha-ha! Hogyan kell repülni!? Lám, az ember repülni akar! Miért annyira csábító a repülés? Nincs benne semmi különleges!
– Te nem szeretsz repülni? – kérdeztem félénken.
Hirtelen elkapta a tekintetét. Most megfogtam. Egészen más, érzelmekkel teli hangon felelt:
– Szeretek repülni. A repülés az életem. Elrugaszkodni egy szikláról, és szállni, szállni fel a magasba, míg minden egyre kisebb lesz, s csak élvezni a súlytalanságot és a végtelen látóhatárt…
– Lásd be hát, Uram, a repülés különleges titok, és méltó vágy az ember számára. Áruld el, kérlek, mi kell hozzá.
Elmélyedő tekintetét visszafordította rám, és komoly hangon válaszolt:
– Hát jó. Elmondom. De figyelmeztetlek, mindent pontosan úgy kell tenned, ahogy tőlem hallottad. És ne akarj elsőre túl magasra szállni.
Szívem egyre hevesebben vert, s én a faágba kapaszkodva figyeltem, és ittam minden szavát.
– Gyere fel ide – mondta, s én felkapaszkodtam a fészekbe. – A lényeg a harmónia, a tényezők tökéletes összhangja. Emeld fel a fejed, és nézz az ég felé. Látod a végtelent?
...

(Részlet)