Együtt, egyedül

Megmondjam, milyen érzés a magány? Hiába próbálnám elmondani, úgysem értenéd, tudom. Megpróbálom inkább néhány képpel megfesteni, hátha megérzed fagyos leheletét. Figyelj:
Emberek vesznek körül, de senki sem néz rád. Kérdezel, de senki sem felel.
Kiáltasz, de senki nem szalad.
Sírsz, de senki nem veszi észre.
Mondasz valamit, de senki nem válaszol.
Kinyújtod a kezed, de senki nem fogja meg.
Megérintenél valakit, de nem éred el.
Adnál valamit, de senkinek se kell.
Emberek körös-körül, de senki nem vesz rólad tudomást –
mert nem látnak, nem hallanak, nem éreznek téged.
Számukra Te nem létezel.
Nem létezel.
Ez, ez a magány: élve megélni a nemlétezést.
Együtt, mégis egyedül.

(Teljes írás)